papucs­prodzsekt

Beren demói

jó reggelt

Ismerős az érzés, amikor reggel bekacsint a Nap az ablakon, sugaraival megcirógatja az arcodat? Ilyenkor jólesik egy nyújtózkodás, a kávé illata. Aztán eljön a pillanat, amikor rápislantasz az órára. Bár ne tetted volna...

jó reggelt
reggel újabb reggel
még minden jó még minden rendben
a nap most kelt fel egy kávé tejjel
de jó is lenne az fejben helyretenne...

aztán az órára nézek és kisiklik minden!

kapkodva öltözni kezdek
bedobom a kávét már indulok is
de fennhagyom a lóvét rohanás vissza
futok a busz után könyökömmel töröm az utat
zsíros a kapaszkodó és szájon vágnám a faszt
aki a nyakamba liheg...

az asztalomnál ülök
üveges szemmel a monitort bámulva
a billentyűzetemet bökdösöm
és tudom hogy mindjárt megszólal a telefon és
hülyeségekkel baszogat a főnököm
már tele van a tököm...

	hol van már a derűs nyugodt hajnal?

		szép most a reggel
		mindenki felkel
		hát jó reggelt magyarország
		de ha kilépek az ajtón
		az arcomba pancsol
		a kegyetlen valóság

dühöngve ütöm a kormányt parkolóhely sehol
megkezdem a nyolcadik kört
a migrén az agyamba hatol
és leszáll a lila köd
a szemhéjam mögött leszáll
valamit muszáj megütnöm valamit muszáj

	hol van már a derűs nyugodt hajnal?

		szép most a reggel
		mindenki felkel
		hát jó reggelt magyarország
		de ha kilépek az ajtón
		az arcomba pancsol
		a vérmagyar valóság

		szép most a reggel
		mindenki felkel
		hát jó reggelt magyarország
		de ha kilépek az ajtón
		megint a pofámba pancsol
		a kibaszott valóság

te

Semmi sem csak fekete, vagy csak fehér. Minden fekete-fehér, de inkább a szürke minden árnyalata. A szerelem is...

te
te vagy a hitem
a két szemem
te vagy a vérem
a sötét a fényben
te vagy a húsom
izzó halántékom
a kés a hátamban
a rémálmaimban

te vagy az értelme
        (mindennek)
az út a végtelenbe
te vagy a vakság
mi a világtól elvág
te vagy az álmom
én mindig ezt látom
te vagy az isten
de isten nincsen

te vagy a homály
tapadó nadály
te vagy a hatalom
a teher a vállaimon
te vagy az élet
én imádlak téged
te vagy a világ
a síromon virág

te vagy a határ
mi ledőlhetne már
te vagy a végtelen
tőled múlik a félelem
te vagy a bérem
én előre kérem
te vagy a minden
de semmim sincsen

upir

Eszembe jutott egy kép: egy upir ül a kripta ajtajában és várja a felkelő Napot. Tudja, hogy az meg fogja ölni őt, de csak vár. Kicsoda az utolsó upir? Miért akar meghalni? Ebből kiváló novellát lehetne rittyenteni, de mivel arra lusta vagyok, ezért egy dal lett belőle. És miért upir? Mert a vámpír olyan snassz...

upir
azt hiszem végeztem
már nem jut több az életben
mindig féltem és úgy éreztem
hogy önmagam megmérgeztem

elmúlt már minden érzelem
nem maradhatott semmi sem
a mérgemet csak én nyelem
így magammal vagyok könyörtelen

hát tovább éltem gyönyörtelen
felesleges és embertelen
mert már mindenem gyökértelen
nincsen már mit elveszítenem

elragad most a félelem
magába roskad az értelem
csak vergődés a küzdelem
átlép a világ a könnyeimen

vagy csak képzelem?...

	hajnalig van csak időm
	de nem léphetek a fénybe
	elfogyott minden erőm
	már nem juthatok a révbe

	hiába hullok térdre
	megtagad minden isten
	a hitemnek itt a vége
	utána semmi sincsen

		i've lost myself in darkness
		i've lost myself in pain
		i've lost my faith in myself
		my blood turns poison in my veins

	hajnalig van csak időm
	de nem léphetek a fénybe
	elfogyott minden erőm
	már nem juthatok a révbe

	hiába hullok térdre
	megtagad minden isten
	a hitemnek itt a vége
	utána semmi sincsen

	a hajnalom lesz a gyilkosom
	nem segíthetek már önmagamon
	nem léphetek túl az álmokon
	mert önmagamat is csak álmodom

	most porrá és hamuvá leszek
	ahogy a napfény meggyújtja testemet
	nem védi semmi már lelkemet
	ezért ez a dal az utolsó
	lehet...

twist in my sobriety

(Tanita Tikaram cover)

Milyen érzés tönkretenni egy csipkefinomságú, az egyszerűségében is nagyszerű dolgot? Kb. olyan, mint ebből a dalból tufametált faragni...

look your love has drawn red from my hands...
all god's children need traveling shoes
drive your problems from here
all good people read good books
now your conscience is clear
i hear you talk girl, now your conscience is clear

in the mornin' when i wipe my brow
wipe the miles away
i like to think i can be so willed
and never do what you say
i'll never hear you and never do what you say

	look my eyes are just holograms
	look your love has drawn red
	from my hands
	from my hands you know you'll never be
	more than twist in my sobriety
	more than twist in my sobriety

we just poked a little empty pie
for the fun that people had at night
late at night, don't need hostility
timid smile and pause to free

i don't care about their different thoughts
different thoughts are good for me
up in arms and chaste and whole
all god's children took their toll

	look my eyes are just holograms...

cup of tea, take time to think, yeah
time to risk a life, a life, a life
sweet and handsome, soft and porky
you pig out 'til you've seen the light
pig out 'til you've seen the light

	look my eyes are just holograms...

tragical comedy - part 1

Ez a három felvonásos tragikus komédia 18-20 éve született. Annyira sűrű, hogy nem is próbálkoztam éneket faragni rá. A dal finomságai full hangerőn hallgatva jönnek elő igazán...

tragical comedy
instrumental

tragical comedy - part 2

A második felvonás

tragical comedy
instrumental

tragical comedy - part 3

A harmadik, befejező etap

tragical comedy
instrumental

auto-da-fé

Egy őslény instrumentális darab felújítása. A címe lehetne más is, mondjuk Spanish Song, ez volt eredetileg. Aztán lehetne Variációk egy témára is, a meghallgatás után kiderül, hogy miért. Ezek közül viszont egyik sem tetszett igazán, így kerestem egy, a nótához való, ahhoz hasonlóan horzsolós címet...

auto-da-fé
instrumental

semmiből semmi

Van ott fenn valaki? Kellett valaki ahhoz, hogy itt legyünk? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ha igen, akkor lassan itt tart...

semmiből semmi
1

megérkeztem
újra itt vagyok
az Időn túlról
fényem ragyog
	
álmodni kezdek
minden kósza álmom
a Semmiből jön létre
mert úgy kívánom

álmodok először
egy univerzumot
ebbe álmodom bele
a téridőt az anyagot

elektronok és kvarkok
fotonok gluonok
neutrínók bozonok
müonok gravitonok	

elemi részecskék
rohannak szerteszét
hogy összeálljanak
hogy anyagot alkossanak
	
így válik valósággá
amit megálmodok
megteremtődik
hiszen Isten vagyok

2
	
mind benépesül
a föld a víz az ég
de egyvalami talán
hiányzik még

megálmodom őt is
a képmásomat
és azt mondom neki hogy tiéd
a szabad akarat

csak egy finom porszem
a gépezetben
és máris ott az őrület
gyermekem szemében

mégis eszik a fáról
hinni kezd magában
úgy érzi hogy mindent uralhat
a világában

elveszíti a hitét
a teremtőben
fejfák nélkül állnak a sírok
minden temetőben

és megtagad most az ember
és megtagad most minden
és hiába teszek bármit
a gyűlölet lesz az isten

3

lehet hogy tévedtem
lehet hogy véletlen
hogy minden létrejött
a petricsészémben

lehet hogy akartam
de mindent megkavartam
közönyös maradtam
és most itt állok zavartan

tanácstalan vagyok
a szemeim vakok
hát ne hidd hogy mindent tudok
csak azért mert vagyok aki vagyok

én teremtettem őket
nem akarok dönteni
de ha egyszer én kezdtem
nekem kell befejeznem

4

az álmaim lassan elfogynak
az eseményhorizonton túl
a szigularitásba hulló
világnak bealkonyul

amit megteremtettem
az idő és a tér
a parányi részecskék
most minden véget ér

elektronok és kvarkok
fotonok gluonok
neutrínók bozonok
müonok gravitonok

minden visszafordul
a fénynél gyorsabban
a Semmibe rohan
fekete lyukba zuhan

tizenhárom és fél
milliárdnyi év
azt hiszem hogy erre a körre
ennyi bőven elég

de jön az újabb kör
jön az újabb kor
még nem tudom mikor
de lehet bármikor...

számadás

Zeneileg... Mindenki, aki gitárt fog a kezébe, előbb-utóbb rájön, hogy ha lefog egy kvintet és azt csúsztatgatja fel-alá, esetleg még hozzápenget pár üres húrt, sok érdekes akkord és hangzás előkerül. Ez az én kvintcsúsztatgatós nótám.
Szövegileg... Értelmiségi sírdogálás? Hisztéria? Kapuzárási pánik? Nem tudom - de őszinte.

számadás
érthetetlen
és értelmetlen
amivé lettem
az felejthető

hitetlen és
hiteltelen
kétséges és
kétségbeejtő

	a távolban
	egy gyönyörű álomban
	önmagam álmodtam
	vak voltam
	de már látok

látom hogy erre visz az út
hiába mennék arra
látom hogy csak körbe fut
és indul is egy újabb kanyarra

látom hogy sosem leszek már
az aki álmomban voltam
látom hogy nem látható
az a porszem amivé váltam

	a távolban
	egy különös álomban
	önmagam álmodtam
	de vak voltam

	kínomban
	a világot vádoltam
	mert magamat nem tudtam
	vak voltam
	igen vak voltam
	mindig vak voltam
	de már látok

	a távolban
	egy kegyetlen álomban
	önmagam álmodtam
	de vak voltam

	kínomban
	a világot vádoltam
	mert magamat nem tudtam
	vak voltam
	igen vak voltam
	mindig vak voltam
	de sajnos már látok

önszuggesztió

Amikor írok egy tőlem viszonylag optimistának tekinthető dalszöveget, majd a címadással az egészet zárójelbe teszem, hogy helyreálljon a belső békém... Egy őslény progmetal darab modernizálva.

önszuggesztió
mindannyian
csillagporból lettünk
fehérzaj vagyunk
újra porrá válunk
nem marad nyomunk

de ott leszünk a végtelenben
fényes atomként a feketében
izzó részecskék a fényben
elcsitulunk jó anyánk ölében

	hogy a holnap hogyan jön el
	azt hiszem már nem érdekel
	jönni fog ahogy jönnie kell
	ami elmúlt már nem veheti el

minden amit kaptam
már örökké enyém
s ha végleg elhallgattam
megmarad a fény
és ennyi most nekem elég

	hogy a holnap hogyan jön el
	azt hiszem már nem érdekel
	jönni fog ahogy jönnie kell
	ami elmúlt már nem veheti el

wonderful life

(Black cover)

Úgy tűnik, nagy szeretettel alakítok át olyan nótákat, amelyek pókháló finomságú szövedéke a '80-as évek végén, a '90-es évek elején gyökeredzik. Ez már a második ilyen, de szerintem lesz még...

wonderful life
here i go out to sea again
the sunshine fills my hair
and dreams hang in the air
gulls in the sky and in my blue eyes
you know it feels unfair
there's magic everywhere

	look at me standing
	here on my own again
	up straight in the sunshine

	no need to run and hide
	it's a wonderful wonderful life
	no need to laugh and cry
	it's a wonderful wonderful life

the sun's in your eyes
the heat is in your hair
they seem to hate you because you're there
and i need a friend
oh i need a friend to make me happy
not stand here on my own

	look at me standing
	here on my own again
	up straight in the sunshine

	no need to run and hide
	it's a wonderful wonderful life
	no need to laugh and cry
	it's a wonderful wonderful life

i need a friend
oh i need a friend
to make me happy
not so alone

	look at me standing
	here on my own again
	up straight in the sunshine

	no need to run and hide
	it's a wonderful wonderful life
	no need to laugh and cry
	it's a wonderful wonderful life

sebek

Volt egyszer egy Scars for Sale EP. Az én gyermekem is volt, de nem az én sebeim. Az én sebeim ebben a dalban lüktetnek. Persze mindenki mindent bele fog érteni, mindenki értsen is bele, amit akar, én tudom, nekem mi fáj...

sebek
érzem még azt ahogy egyszer volt
és sose lesz már
ez a gép rég tovaröppent mint
semmibe tűnt nyár

nem bírom már magamat kínzom
mint ahogy annyian		
újra látom hogy a túlparton
senki se vár

	ettől féltem elmúlt szépen
	mégis érzem itt volt régen

		élhetnék boldogan
		önmagammal kibékülve
		de üres vagyok és hontalan
		csak várok a börtönömben ülve

ettől féltem elmúlt szépen
	megvolt már de elvesztettem
	nincs már másnak hely itt bennem
mégis érzem itt volt régen

	ettől féltem elmúlt szépen
	mégis érzem itt volt régen

		élhetnék boldogan
		önmagammal kibékülve
		de üres vagyok és hontalan
		csak várok a börtönömben ülve

		élhetnék gondtalan
		az egész világgal kibékülve
		de öreg vagyok és nyugtalan
		csak várok a porba a sárba lökve

nem hittem hogy lehetek újra
ennyire ostoba...

a (nem is olyan) mélyen rejtőző bipolaritás megkapargatja a felszínt

Úgy érzem, hogy egy dalnak arról kell szólnia, amit én gondolok, amit én érzek, nem arról, amit a hallgató. Ennek szellemében folytatódik önterápiás sorozatom. Ha bizonyos szögből nézzük, akkor ez a dal lehet akár pozitív végkicsengésű is. Akár...

Zeneileg két, kb. 20 éves téma összeházasítása, továbbkalapálása. Hogy ne csak én nyomasszak vele, megkértem régi cimborámat, Takács "Jozzy" Józsefet, a String Theory, a Hellfreaks és ezernyi más prodzsekt gitárosát, nyomasszon ő is egy szólóval. Megtette...

a (nem is olyan) mélyen rejtőző bipolaritás megkapargatja a felszínt
poszttraumatikus stressz szindrómát okoz
a saját életem
pedig azt hittem már régen elmúlt
a megfelelési kényszerem
és hogy már magamnak sem akarok
semmit sem bizonyítani
csak szeretnék a saját nyomoromtól
a lehető legmesszebre menekülni

senki lettem és semmi
ezzel kell szembenézni
nem akarok vele szembenézni
mert nem bírok vele szembenézni
nem akarom látni
és nem akarom bírni
de választásom nincs mert így is
túl akarom élni

	túlélem
	ezt is túlélem

minden álmom egy kagylóhéjba tettem
a kagylóhéjat a szívembe rejtettem
ahol körbenőtték a szöveteim

a héjból borotvapenge lett
metéli húsomat és lelkemet
így ölnek meg belülről álmaim

hát kivágom sebzett szívemet
hogy tovább élhessek szívtelenül
álmok nélkül reménytelenül

de nem lehet vége
mert még várnak a révbe

	túlélem
	ezt is túlélem

vagyok

Zeneileg a megszokott séma: egy több mint 20 éves (!) FastTracker nóta újrahangszerelve, megdisznósítva. Szövegileg is a megszokott séma: útkeresés, életközepi válság, depresszió, önterápia, satöbbi.

József Attila: Reménytelenül című versének részlete Reviczky Gábor előadásában hangzik el.

vagyok
vagyok bánat-tó (vagy tenger)
vagyok ingovány mi elnyel
vagyok sebben só-kínok
vagyok amivel nem bírok

vagyok szélfútta homok
vagyok málladó romok
vagyok megrontott oltár
vagyok vagy nem vagyok már?...

vagyok bátor aki nem mer
vagyok megkeseredett ember
vagyok halmon keresztem
vagyok amivé lettem

vagyok múltam homokja
vagyok álmaim romja
vagyok átkozott barbár
vagyok de nem vagyok már...

	nem tudom hogy akarok-e még
	mássá válni mint aki lettem
	nem tudom hogy lehetek-e még
	elégedett itt mélyen a szívemben

	nem tudom hogy láthatom-e még
	ahogy minden újra helyre áll bennem
	nem tudom hogy hihetek-e még
	abban akit a semmibe temettem

		A semmi ágán ül szivem,
		kis teste hangtalan vacog,
		köréje gyűlnek szeliden
		s nézik, nézik a csillagok.

felforgató

20 éves... Fast Tracker... Bla, bla, bla... Forradalom!!!

felforgato
állni kéne nem térdelni
önmagunkért ringbe lépni
papírkutyákat összetépni
emléküket is messze fújni

romlott tarlót felégetni
önmagunkban újra hinni
ülni állni ha kell: ölni
s friss tavaszban újra élni

	mire van a színpad
	ha nem állunk ki rajta
	ha nem ordítjuk ki magunkból
	azt ami a szívünk marja?

olyan ferde lett a világ
jobbra dől és balra
alig van pár ember
aki vízszintesnek akarja

tudjuk: van ok és van okozat
de csak görnyedünk a súly alatt
pedig ideje lenne felébredni
a vérszívóktól végleg megszabadulni...

	mire van a színpad
	ha nem állunk ki rajta
	ha nem ordítjuk ki magunkból
	azt ami a szívünk marja?

	mire van a cirkusz
	ha nem játszhatunk benne?
	végre mutassuk meg az erőnket
	lépjünk a rivaldafénybe!

	mire van a színpad
	ha nem állunk ki rajta
	ha nem ordítjuk ki magunkból
	azt ami a szívünk marja?

	mire van a cirkusz
	ha nem játszhatunk benne?
	végre mutassuk meg az erőnket
	vajon mit léptek erre?...

erdő

Olyasmi kísérlet, mint a te című darab. Egyiknek sincs megszokott szerkezete (verze, refrén, ilyesmi) és ahogy az is, ez is jórészt két akkordra épít. Ez talán radikálisabb is annál - a zene még kevesebb elemből épül fel, a szöveg csak hangulatfestő, alig rímel, a kiosztása is érdekes. És igen, a zene több mint 20 éves, FastTracker darab... :o)

A Salvusnak van egy Erdő című nótája, úgy éreztem, muszáj kölcsönvennem a refrénjéből néhány sort. Remélem, nem bánják.

erdő
a fák közt
alig látni
csak fénypászmák
csak pára és köd
halott levelek
a lábaim alatt
hevernek
olyan fojtogató
és nehéz a levegő
az érzés
rámtelepszik
szívembe markol
nem ereszt el többé

a vénséges
göcsörtös fák
fölém tornyosulnak
gyökerek alá nyomnak
maguk alá tipornak
újra és újra és újra és újra...

elvesztem
eltévedtem
a sötétben

engem is elnyel az erdő
ez a sűrű szellemi fertő
menekülnék innen
de nincs hová...

alkalmazatlan zene

Alkalmazott zenének indult - egy készülőben lévő filmecske werkfilmje mögé készült kísérőzenének. Aztán mégsem ez került oda, de hogy ne vesszen kárba, ide (meg a Soundcloud-ra) azért felkerül.

alkalmazatlan zene
instrumental

a síneken

Egy cuvée - új matematikusmetal rész párosítása huszonéves tragikusmetal résszel, ráadásnak egy örökre befejezetlenül maradó nóta (némileg módosított) szövegével. Viszont ez nem bor, ez nem kell kiköpni, ezt le kell nyelni...

a síneken
arra gondolok
elkeseredve
hogy mi az értelme
ha nincs értelme

mint párhuzamosok
a végtelenbe
síneken vonatok
féktelenedve

lassan hullok térdre
felnézek az égre
reszketve és félve
üvöltök a fénybe

a sínekre zuhanok
jönnek a vonatok
csak várni akarok
belefagyva vérbe

a sínekre hajolok
magamban motyogok
látom hogy a távoli fények
egyre közelebb érnek

zajukkal körbefonnnak
a fejemben zakatolnak
a talpfák között térdepelve
egyre jobban félek

a síneken vonatok
magamon kacagok
vesztes maradok
a sínekre hajolok

elveszett maradok
mozdulni nem tudok
véremben vacogok
semmi sem maradok...

	szánalmas törpe életem
	örökre elveszíthetem
	a rozsdás síneken
	feszül és sikít az acél
	a kerekeket hallgatom
	szikrát zokog a fém
	amibe már nem kapaszkodom

ugyanaz a sín van előttem
amit magam mögött hagytam
látom hogy hiába erőlködtem
újra csak ugyanide jutottam

tudom hogy itt van már az a pillanat
mikor a rideg acél kettészakad
és az elszabadult gyorsvonat
magával rántja a sorsomat

	szánalmas törpe életem
	örökre elveszíthetem
	a rozsdás síneken
	feszül és sikít az acél
	a kerekeket hallgatom
	szikrát zokog a fém
	amibe már nem kapaszkodom

	már nem kérdés a helyzetem
	tudom hogy nem vagyok már a síneken

nem bírom nem bírhatom
a holnapot hogy várhatom
ha a ma sem ad semmit
és a tegnap is épp csak ennyit
adott?...

	már nem kérdés a helyzetem
	tudom hogy nem vagyok már a síneken

a vonatomat a sínekre
már nem rakhatom vissza
ha megpróbálnám tudom
hogy szinte azonnal agyonnyomna

a kerekei alól látnám
azt hogy honnan is indultam
és hogy hová is tartottam
mielőtt végleg kisiklottam

szerelem

Ma nem lesz metálkodás, viszont eme művészeti excrementumom kicsit több magyarázatot igényel a szokásosnál.

Ez dal először Henry Purcell Az indián királynő című operájában hangzott el 1695-ben, egészen más dallammal. Az opera librettóját John Dryden és Sir Robert Howard írta, eredetileg angol nyelven. Ebből a librettóból került át Tankred Dorst Merlin avagy a puszta ország című, 1981-ben megjelent művébe, eredetileg szintén angolul, de a magyar fordítás megtalálható a könyv jegyzeteiben. Dorst műve alapján 1991-ben a Kerekasztal Színházi Társulás színpadra állította A lovagsereg éneke című darabot. Ebben a darabban (amelyben egy idő után én is közreműködtem zenészként) hangzott el ez a dal nagyjából így - magyarul, ezzel a dallammal, de ha jól emlékszem, csak egy szólamban.

Ez a dal már régóta ki akart mászni a számon. Egy ideje a párom rászokott, hogy nagy, drága és személytelen ajándékok helyett saját szösszenetekkel, saját versekkel lep meg mindenféle jeles napokon (bár én szeretem a nagy, drága és személytelen ajándékokat is... :-D), utoljára a születésnapomon. Arra gondoltam, miért ne tehetnék én is így ezzel a dallal? Mondjuk nem egy hűdevidám szerelmes dal, viszont nekem tetszik (ő meg majd jó képet vág hozzá, ha neki nem... :-P).

Szóval heppibőrzdéj, máj láv!

szerelem
A Szerelem bús kórságba taszajt,
s nincs gyógyulás; én kerestem a bajt.
Csitulj, bolond szívem, ne kalapálj vadul,
úgyis megfékez egy hatalmas úr,
erősb a végzetnél s könyörtelen:
a vesztünkbe kergető Szerelem.

Tankred Dorst:
Merlin avagy a puszta ország
(Barna Imre fordítása)

szívférgek

Ez a nóta azon kevesek közé tartozik, amelyek nem a számítógépen születtek, hanem egy gitárral a kezemben. Persze nem én gitároztam fel, mert nem tudok gitározni (mondjuk felénekeltem, pedig énekelni se nagyon tudok...).

Szövegileg olyan, mintha az eddigi önterápia folytatása lenne, pedig más, bár továbbra is saját élmény. Nem mondhatom, mert nem igaz, hogy az emberre nem hat egy infarktus-szerűség, meg az azt követő hónapnyi kórházi kezelés. Ilyenkor sok minden megfordul a fejedben, átértékelődnek a dolgok, rájösz, hogy ha nem is túlságosan, de azért kényelmetlenül közel volt a másik oldal. Ezt kellett valahogy kiadnom magamból - hátha a férgeket is sikerül...

szívférgek
este van
a nap lemenőben
nem hiszem el
hogy újra itt vagyok

fekszem a zajban
égnek a lámpák
villog a gép
érzem hogy megfagyok

	végtelen évek
	karmoltak téptek
	egy kicsit most félek
	hogy így érek véget

horzsol az ágy
izzad a testem
arra gondolok
miért is fekszem

meddig húzhatom
és halaszthatom
meg van-e írva
hogy most búcsúzom

levegőt venni
alig is bírok
csak magamban zokogok
magamban sírok

már alig bírom
de rajtam a maszkom
valami talán még vár
de nem bírom

	gyönyörű szívem
	rút férgek rágják
	hidegen vonagló
	haláltáncukat járják

		még nem lehet itt az időm
		de elhagyott minden erőm
		a nagy tervek mind porba hullnak
		ahogy a hideg hófehér leplek
		rámborulnak

visszamennék
de már nem lehet
a lehetőség
régen elveszett

nem maradt semmi
csak továbbmenni
amíg csak lehet
addig lélegezni

	kegyetlen évek
	karmoltak téptek
	vonagló férgek
	hát most érek véget

		még nem lehet itt az időm
		de elhagyott minden erőm
		a nagy tervek mind porba hullnak
		ahogy a hideg hófehér leplek
		rámborulnak

		nem még nem lehet itt az időm
		de elhagyott minden erőm
		a nagy tervek mind porba hullnak

		nem még nem lehet itt az időm
		de elhagyott minden erőm
		az álmaim mind porba hullnak
		ahogy a jéghideg fehér leplek
		rámborulnak

fel ∆