Haikuk

varjat termő fák
csillagzúzmarás éjben
nyögve pihennek

újabb nyár vonul
önkéntes száműzetésbe
jó oka van rá

az ősz elől menekül
vele nem férhet össze

unott egy világ
csak hárfaszó és manna
ez a mennyország

személyes poklom
csendben magába fogad
örökké ölel

nem menekülhetek el
magam elől nem tudok

találkozunk majd
hogy pokolban vagy mennyben –
együtt mindegy lesz

minden rosszban vár
s csendben áldozatra les
valami rosszabb

mindig van rosszabb
de ez így jó – így sosem
érhetem majd el

saját gödröm legalját
örökké hullani fogok

hitem rég elmúlt
lassan elmúlok én is
hulló levélként

gyűlölöm magam
de nem eléggé ahhoz
hogy változhassak

Nincsenek csodák,
hiába is várod hát
e hideg őszön.

Morpheus-nak és Clyde-nak

Hűs könnycsepp vagyok
ott, ahol el sem hinném:
Isten szemében.

Tán ezért nem lát engem,
ha nyitva is van szeme...

Vizem tűzforró.
Dézsámban hátradőlve
a télnek vége,

de az ablakon csillog
egy hűs-színű jégvirág.

Kutyám felmordul.
Lábai rángatóznak –
Nyúlról álmodik.

Álmában a nyúl
nyúlról álmodó, morgó
ebet álmodik.

Alszik a kutyám.
Nem látott nyulat sosem –
mit álmodik hát?

Nem voltam soha
álmodó kutya – választ
csak úgy kaphatnék...

***

A fenti négy haiku tulajdonképpen egy "haiku párbaj". Az Index Haiku fórumába írtam az első kettőt, a harmadikat az FDS nevű fórumtag írta hozzá, a negyedik megint az enyém.

Rácsok közt szállok.
Szabadnak érzem magam,
mert repülhetek.

Nem süt már a Nap,
szívemben jéghideg Tél –
Nélküled élek.

Kedvesemmel ha
sétálunk az avarban –
rőt tüzünk lobog.

valaki elment
elvitte ősi álmát –
hogy örökké él...

FDS:Felszáradt a sár.
Könnyeimet az égen
viszontláthatom,

ha fel bírom emelni
sárba száradt fejemet.

***

Szintén Index Haiku fórum, szintén FDS – a haiku az övé, én az utolsó két sort tettem hozzá.

Yosa Buson (1716–1783)

kogarashi ya
ishibumi o yomu
sou hitori

Viharos szél –
egy kőoszlop feliratát olvassa
szerzetes, egyedül.

Viharban élni,
sort böngészve, egyedül –
szerzetesi út.

***

Újra Index Haiku fórum. Ott jelent meg az ősidőkben a feladat, hogy egy-egy híres japán haikunak a nyers fordítása alapján szüljük meg a saját változatunkat. A második a nyers fordítás, a harmadik az én átírásom.

Matsuo Basho (1644–1694)

toshi kurenu
kasa kite varaji
hakinagara

Vége az évnek,
míg én szalmakalapot,
szandált viselve...

Szalmakalapban
és szandálban nézem, hogy
az év elszaladt...

***

Index Haiku fórum, a feladat ugyanaz: egy japán haiku nyers fordítása alapján írjunk saját változatot. A második a nyers fordítás, a harmadik az én verzióm.

egérszürke ég
hangulattalan eső
köszönt rám reggel

hiába akar –
az őszi nap nem fűti
fáradt testemet

Ősz

harmatos fűszál
a reggeli hidegben
álmosan reszket

a déli napfény
még átjárja megfáradt
dermedt tagjaim

vöröslő estén
fázós faág-ujjak közt
síró őszi szél

hideg-sötét éj
csak néhány fagyott csillag
fénye hull le rám

Íliász

Sok ezer versláb,
pedig a lényeg ennyi:
Akhillész sarka...

Vonzott a fénye
a fellobbanó lángnak –
megégtem benne.

Rőt lobogása
magához csábította
fáradt szárnyaim.

Sercenve gyúltam,
a mélybe hulltam – de még
önmagam vagyok…