Szeretnéd…

Amikor reggel belenézel a tükörbe és kicsúszik a szádon, hogy „hát te meg hogy nézel ki, baz'meg?”, akkor hirtelen nagyon sok dologra rájössz.

Rájössz, hogy már sosem lesz rikító vörös, platinaszőke, égszínkék (az első mosás után penészzöld), tigriscsíkos vagy derékig érő hajad – nem lesz már semmilyen, mert a fejed tetején jó ideje nem akar nőni, és mivel nem vagy se szerzetes, se Klaus Meine, a tonzúra helyett inkább a borotvát választod.

Rájössz, hogy bár hajad nincs, de a szemöldököd pont olyan szőrös hernyóvá válik, mint amilyen a nagyapádé vagy Leonyid Iljics Brezsnyevé volt.

Rájössz, hogy ha tudod, ki volt Leonyid Iljics Brezsnyev (sőt, még a mindenféle komenista vezérekkel váltott nyelveseire is emlékszel), akkor nem a XXI. század gyermeke vagy.

Rájössz, hogy a szemed körüli nevetőráncok nem is nevetőráncok, hanem egyszerűen csak ráncok – akkor is ott vannak, ha éppen semmi kedved nevetni.

Rájössz, hogy egyre ritkábban van kedved nevetni. Viszont egyre többet káromkodsz.

Rájössz, hogy az a szívtáji nyomás, az az enyhe szorítás, amit szinte folyamatosan érzel, már sosem fog elmúlni, együtt kell élned vele, pedig nem akarsz, mert végtelenül rémisztő érzés.

Rájössz, hogy szívesen látnád újra a köldököd, mert a köldök fontos jelzőpont – amíg egy férfi látja a köldökét, addig még nem túl nagy a sörhasa (a nőknél is fontos jelzőpont, de arról nem tudok nyilatkozni). Amikor már csak épphogy a peremét látod a domb tetején, akkor eszedbe jut, hogy volt idő, amikor anyád farmerét hordtad, pedig akkor anyádnak is jó néhány számmal kisebb nadrágjai voltak, mint most.

Rájössz, hogy hiába is látnád a köldököd, laposabb hassal is pont olyan öreg lennél, mint azzal a bojlerszerű testtel, ami most a tükörből néz vissza.

Rájössz, hogy akármennyire is erőlködsz, valahogy mindig minden ugyanúgy marad. Persze csak ha szerencséd van, mert ha nincs, akkor minden rosszabb lesz, mint volt – az entrópia csak növekedhet, csökkenni sosem fog.

Rájössz, hogy nincs és soha nem is lesz valódi szabadságod, mert a téridő négy dimenziójából csak háromban mozoghatsz szabadon – csak a fel, le, jobbra, balra, előre, hátra lehetőségekből választhatsz. A negyedik dimenzióban viszont csak egy irányba haladhatsz, akármennyire is szeretnéd, hogy ne így legyen. Pedig egyre inkább szeretnéd…