egyetlen

Ritka madár nálam az ilyen nóta. Éppen ezért jó ajándék (na jó, csak kiegészítő ajándék ) karácsonyra annak, akinek írtam. Boldogat neked!

üveg lelkem szilánkjai
a lábam előtt hevertek
a szárnyaimból végleg kihullott
tollaim mellett

amíg a bársony kényszerzubbony
tartotta a foglyot
kitépték a nyelvemet
a vérem a földre csorgott

aztán megforgatták
a kést a szívemben
hogy ne hagyhassa el
igaz szó a szám
többé az életben

    és hirtelen akkor amikor
    már feladtam volna
    kiléptél a fényre és
    lenyúltál értem a porba

velem maradtál akkor is
amikor úgy éreztem
hogy nem maradt már semmim
hogy mindent elvesztettem

amikor viharom tombolt
akkor se féltél
csak megnyugtattál és cserébe
semmit se kértél

    az arcod most is ott ragyog
    a tudatom tükrén   
    remélem ott leszel velem
    a Mindenek végén

        az egyetlen te vagy
        akibe kapaszkodhatok
        úgy vigyázol rám
        ahogy magamra nem tudok

        az egyetlen te vagy
        akinek még fontos vagyok
        vigyázz hát rám
        mert magamra nem tudok...