önszuggesztió

Amikor írok egy tőlem viszonylag optimistának tekinthető dalszöveget, majd a címadással az egészet zárójelbe teszem, hogy helyreálljon a belső békém... Egy őslény progmetal darab modernizálva.

mindannyian
csillagporból lettünk
fehér zaj vagyunk
újra porrá válunk
nem marad nyomunk

de ott leszünk a végtelenben
fényes atomként a feketében
izzó részecskék a fényben
elcsitulunk jó anyánk ölében

hogy a holnap hogyan jön el
azt hiszem már nem érdekel
jönni fog ahogy jönnie kell
ami elmúlt már nem veheti el

minden amit kaptam
már örökké enyém
s ha végleg elhallgattam
megmarad a fény
és ennyi most nekem elég

hogy a holnap hogyan jön el
azt hiszem már nem érdekel
jönni fog ahogy jönnie kell
ami elmúlt már nem veheti el