semmiből semmi

Van ott fenn valaki? Kellett valaki ahhoz, hogy itt legyünk? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ha igen, akkor lassan itt tart...

1

megérkeztem
újra itt vagyok
az Időn túlról
fényem ragyog

álmodni kezdek
minden kósza álmom
a Semmiből jön létre
mert úgy kívánom

álmodok először
egy univerzumot
ebbe álmodom bele
a téridőt az anyagot

elektronok és kvarkok
fotonok gluonok
neutrínók bozonok
müonok gravitonok

elemi részecskék
rohannak szerteszét
hogy összeálljanak
hogy anyagot alkossanak

így válik valósággá
amit megálmodok
megteremtődik
hiszen Isten vagyok

2

mind benépesül
a föld a víz az ég
de egyvalami talán
hiányzik még

megálmodom őt is
a képmásomat
és azt mondom neki hogy tiéd
a szabad akarat

csak egy finom porszem
a gépezetben
és máris ott az őrület
gyermekem szemében

mégis eszik a fáról
hinni kezd magában
úgy érzi hogy mindent uralhat
a világában

elveszíti a hitét
a teremtőben
fejfák nélkül állnak a sírok
minden temetőben

és megtagad most az ember
és megtagad most minden
és hiába teszek bármit
a gyűlölet lesz az isten

3

lehet hogy tévedtem
lehet hogy véletlen
hogy minden létrejött
a petri csészémben

lehet hogy akartam
de mindent megkavartam
közönyös maradtam
és most itt állok zavartan

tanácstalan vagyok
a szemeim vakok
hát ne hidd hogy mindent tudok
csak azért mert vagyok aki vagyok

én teremtettem őket
nem akarok dönteni
de ha egyszer én kezdtem
nekem kell befejeznem

4

az álmaim lassan elfogynak
az eseményhorizonton túl
a szingularitásba hulló
világnak bealkonyul

amit megteremtettem
az idő és a tér
a parányi részecskék
most minden véget ér

elektronok és kvarkok
fotonok gluonok
neutrínók bozonok
müonok gravitonok

minden visszafordul
a fénynél gyorsabban
a Semmibe rohan
fekete lyukba zuhan

tizenhárom és fél
milliárdnyi év
azt hiszem hogy erre a körre
ennyi bőven elég

de jön az újabb kör
jön az újabb kor
még nem tudom mikor
de lehet bármikor...