szerelem

Ma nem lesz metálkodás, viszont eme művészeti excrementumom kicsit több magyarázatot igényel a szokásosnál.

Ez dal először Henry Purcell Az indián királynő című operájában hangzott el 1695-ben, egészen más dallammal. Az opera librettóját John Dryden és Sir Robert Howard írta, eredetileg angol nyelven. Ebből a librettóból került át Tankred Dorst Merlin avagy a puszta ország című, 1981-ben megjelent művébe, eredetileg szintén angolul, de a magyar fordítás megtalálható a könyv jegyzeteiben. Dorst műve alapján 1991-ben a Kerekasztal Színházi Társulás színpadra állította A lovagsereg éneke című darabot. Ebben a darabban (amelyben egy idő után én is közreműködtem zenészként) hangzott el ez a dal nagyjából így - magyarul, ezzel a dallammal, de ha jól emlékszem, csak egy szólamban.

Ez a dal már régóta ki akart mászni a számon. Egy ideje a párom rászokott, hogy nagy, drága és személytelen ajándékok helyett saját szösszenetekkel, saját versekkel lep meg mindenféle jeles napokon (bár én szeretem a nagy, drága és személytelen ajándékokat is... ), utoljára a születésnapomon. Arra gondoltam, miért ne tehetnék én is így ezzel a dallal? Mondjuk nem egy hűdevidám szerelmes dal, viszont nekem tetszik (ő meg majd jó képet vág hozzá, ha neki nem... ).

Szóval heppibőrzdéj, máj láv!

A Szerelem bús kórságba taszajt,
s nincs gyógyulás; én kerestem a bajt.
Csitulj, bolond szívem, ne kalapálj vadul,
úgyis megfékez egy hatalmas úr,
erősb a végzetnél s könyörtelen:
a vesztünkbe kergető Szerelem.

Tankred Dorst: Merlin avagy a puszta ország
(Barna Imre fordítása)