tükör

Folytatólagos önterápia, matematikus metal köntösben.

érzem hogy már eleget vártam
érzem hogy már eleget láttam
érzem hogy már eleget kértem
érzem hogy már eleget féltem

érzem hogy még nem éltem igazán
így hát

nem tekinthetek többé kizárólag magam mögé
nem térdelhetek többé névtelen senkik elé
hiszen ketyegnek a percek gyorsan fogy az időm
a tükör nélkül is érzem hogy már nem maradt erőm

ki az aki most a tükörből néz rám
nem szól hozzám csak bámul némán
látja a sebeket és a ráncokat
nekem rég idegen
de tudom hogy utána kutatok
őt keresem

vajon mi lesz így az életemmel
ha már önmagamat sem ismerem fel
ha lassan a semmibe beleolvadok
és azzá válok aki nem vagyok?...

gyorsabban múlnak el az éveim
mint a végtelenné nyúló perceim
néha még látom az álmaim
mint délibábok a testem romjain

ki ez az ember
nem ismerem fel
kicsit még ismerős
de már rég ismeretlen

ki az aki most a tükörből néz rám
nem szól hozzám csak bámul némán
látja a sebeket és a ráncokat
nekem rég idegen
de tudom hogy utána kutatok
őt keresem